A jól kiválasztott könnyített szövegű regények elméletben nagyszerűek a szavak megtanulására, viszont könnyen válhatnak szabadidő-pusztító, a tanulást nem segítő eszközzé, persze ha nem jól használod őket. Hogyan érdemes csinálni, hogy hatékony legyen? A nyelvtanárok közkedvelt szókincs fejlesztő javaslata a könnyített nyelvezetű idegennyelvű könyvek, viszont nagyon sok nyelvtanuló kibukik a könyvolvasástól és gyorsan abbahagyja. Erről már írtam korábban ITT.
Tom Waring és Misako Takaki tanulmányában az vizsgálata, hogy a 19-23 éves kor közötti egyetemisták hány angol szót tudnak megtanulni egy könnyített olvasmány elolvasásából és mennyi ideig marad az meg a memóriájukban. A kutatásukban azt találták, hogy a nyelvdiákok bár megtanulnak néhány új szót egy könnyített nyelvezetű, nyelvtanulók számára készült regényből, de nagyon sok új szót még sem sikerül. Statisztikailag nézve, átlagsan egy órás olvasással csak egy új szót sikerült megtanulniuk.
A kutatás második kérdése az volt, hogy a szövegben gyakrabban szereplő szavakat tanuljuk-e meg hamarább, mint azokat a szavakat, amelyeket ritkábban látunk? A válasz, igen. Jobban megy a szövegkörnyezet alapján megtanult új szó beépülése, ha gyakrabban találkozunk vele.
A kutatás harmadik témája a felejtés volt. A könnyített olvasmányból tanult szavak felét 3 hónap elteltével már elfelejtették a nyelvtanulók, de ez a ráta változónak bizonyult attól függően, hogy milyen típusú teszttel kérdezték ki az alanyokat. A feleletválasztós teszten sokkal jobban teljesítettek a diákok, mint a fordításoson.
A saját tanítási tapasztalatomban is hasonló dolgokra következtettem. Ha évente 1 vagy csak 2 olvasmányt olvas el egy diák, akkor magában nem sok sikerélményt nyújt neki. Tankönyv és egyéb gyakorlási lehetőségek mellett, pl. filmnézés, intenzív heti társalgások mellett viszont hasznos lehet egy könnyített olvasmány az átlagos nyelvtanulónak.
A szavak felmérését nyújtó feleletválasztós vagy fordítást igénylő tesztek véleményem szerint két különböző dolgot tesztelnek, nem pedig egy szó elsajátítását. Szerintem a feleletválasztósban a passzív szókincset lehet letesztelni jobban, mivel a legtöbb embernek sokszor eszébe jut a szó jelentése vagy körülbelüli jelentése, ha idegennyelven látja a kérdésben lévő szavat.
A fordítós felmérésben pedig véleményem szerint már az aktív tudást lehet jobban mérni, ugyanis párbeszédben is gyakran így gondolkodik még egy kezdő, középhaladó. Először az anyanyelvéből indul ki egy olyan szó esetében, amelyet még nem rég tanult meg angolul és azt fordítja le angolra. Nincs úgymond segítség, míg a feleletválasztós feladatban ott van a szeme előtt.
A kutatás teljes leírása itt található meg: https://nflrc.hawaii.edu/rfl/October2003/waring/waring.html
Ha tetszett a bejegyzés, hasznosnak vagy elgondolkodtatónak tartottad, akkor légy szíves, oszd meg. Ezzel segíted alakítani ezt a blogot, hogy másoknak is hasznos tartalmakat tudjak létrehozni.
Köszönöm szépen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: