Mi az, amit csak a külföldön élő magyarok tudnak? Azt, hogy szuper rutinos, folyékony nyelvtudást kezdő szókinccsel is el tudsz érni. Ezt a Magyarországon élő, itt tanuló diákok a legtöbb esetben nem tapasztalják meg és fogalmuk sincs, hogy ez lehetséges. Nézzük, hogyan oldják meg a külföldön élő, angolul folyékonyan beszélő kezdő nyelvtanulók a társalgást.
Az aktív szókincsünkben igazából nem kell olyan rengeteget tudni. Amit tudunk azt viszont magabiztosan kell tudni, hogy ne akadozzon a beszédünk.
Minden nyelvtanuló egy alap angol szókészlettel kezdi a nyelvtanulást, viszont az életben szeretünk érzelmekkel felspékelni a mondanivalónkat. Mit tehet a kezdő. Pl. a “very” azaz a “nagyon” szóval fokoz és máris a bad, okay és a good-al máris nem egy három fokozatú skálán tudjuk kifejezni, hogy milyen volt a napunk, a munka, a kaja stb. Azonnal el több fokozaton tudjuk az érzelmeinket, tapasztalatainkat közvetíteni és ezzel jobban megközelítjük az anyanyelvi társalgást.
Az alap szavakat így könnyen lehet fokozni és ezzel a nyelvhasználati stratégiával bámulatosan jól lehet társalogni. Tapasztalatból mondom. Nem nyelvtanárként, hanem olyan emberként, aki látta, hogy a szülei hogyan oldják meg az angol társalgást angol nyelvűekkel és hogyan változott át a beszédük folyékonnyá, ugyanakkor a szókincsük hogyan nem nem lépett túl az alapokon. Egyszerűen nem volt rá szükségük, mert a hétköznapi társalgáshoz nem kellett több és így is el lehetett dumálni másokkal minden egyes nap.
Ugyan ez igaz a munkahelyi beszédre is. Az általános csevegős, alap szókincshez természetesen meg kell tanulni még a munkahelyi szakszavakat, de a munkahelyi szituációk is ugyanazok, túl nyomó többségében ez igaz is a legtöbb pozícióra.
Az emelt szókincs akkor jön a képbe, ha te többet szeretnél. Az emelt szókincset sokszor passzív formájában fog bekerülni az angol tudásodba… egy jó ideig, hacsak nem kell nyelvvizsgára menni, de az egy nagyon speciális szituáció, amely egyáltalán nem tükrözi a való életet.
Térjünk vissza tehát az emelt szókincshez. Milyen az? Pl. nem használja a very …. valamit, hanem van rá egy, sőt több szó. Egy egész szinonima készlete lehet egy szónak, mindegyik más-más szituációra. Ijesztőnek hangzik. Az is, de így mindjárt érhető az, hogy miért olyan nehezebb ezeket a szavakat az aktív szókincsbe bevinni. Kb. olyan, mintha egy angol anyanyelvű már ismeri a “boldog” szót magyarul, majd találkozik az “örül” és később az “örvendezik” szavakkal. El tudnád-e neki mondani, hogy mi a különbség a boldog és az örül között, vagy, hogy milyen szituációban használja az örvendett szót? Angolban is ez van.
A hétköznapi társalgásban az aktív szókincsben gyakran nincs szükség arra, hogy te produkálj kacifántos szavakat, mert akkor lassul a beszéded, meg akadsz gyakran, amíg a megfelelő szót keresed és átgondolod, hogy biztosan jó szituációban akarod-e használni. Amit a beszélgető partnereidtől rendszeresen hallasz, azok a szavak pedig tuti biztosan be fognak épülni a te aktív szókincsedbe is. A többi emelt szintű szó pedig elég, ha a passzív szókincsedbe kerül, hogy megértsd, amit mondanak neked, és készenlétben legyenek arra a pillanatra, amikortól te is használni tudod őket.
Itt egy példa egy egyszerű emelt szintű szóra. Ez annyira gyakori a nyelvkönyvekben, hogy tuti nem is tudtad, hogy emelt szintű:
Ha tetszett a bejegyzés, hasznosnak vagy elgondolkodtatónak tartottad, akkor légy szíves, oszd meg. Ezzel segíted alakítani ezt a blogot, hogy másoknak is hasznos tartalmakat tudjak létrehozni.
Köszönöm szépen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: