A hétfő egy nagyon fura nap. Több érzelem is kering bennem ilyenkor, hétfőn, reggel. Egyrészt a hétfő egy új hét kezdete és az új kezdetekre általában pozitívan tekintünk, de a hétfő mégis másabb. Borús, unalmas.
Szeretem a munkám, az izgalmas kihívásaival együtt. A hétfő viszont egy kihívás a saját maga nemében. Egy nem-szeretem-típusú kihívás.
Miért olyan nehéz… Talán, mert újra be kell járatni a rendszert, boot-olni, bekapcsolni a gépet és megvárni amíg magához tér. Magamhoz térek.
Annyira berögzült már a mókuskerék, a számtalan megélt hét hétfőjének ismétlődő ciklikussága. Talán ebből ered ez a csökkent energia szint, ami miatt reggel egy extra kávéval kell indítani.
Szeretem újragondolni a helyzeteket és gyanítom, hogy eljött az idő, hogy a hétfőimet átértékeljem. Pontosabban a hétfő reggelt.
Mi az, ami ezt az átmeneti lehangoltságot, ezt a kötelező hétfő reggeli szürkeséget csak úgy totál automatikusan előhívja?
Talán a monotónia? Az ismétlődést nehezen viselem. Egy ideig jó, amíg megszokok valamit, amíg belerázódok, de utána megint ugyanaz és ugyanaz jön. Kihívások mentes ugyanaz.
A hétfő jelképezheti az új hetet, így most változtatni szeretnék és teszek egy próbát. Egy próbát, hogy tényleg újként éljem meg az új hetet. A változásokhoz viszont idő kell és tapasztalat. Lehet, hogy az ember először hülyeségre szánja magát, de lehet, hogy valami olyat fedez fel, ami jó. Így a mai hétfő egy próbálkozás.
Kiagyaltam. Ma a déli kávém lesz más. Bele csempészek valami újat. Talán egy darab tejkaramellát a krémes, szétolvadó, szétáradó ízével, a romantikus, egzotikus Afrikai kalandok színével. Ez jónak hangzik, holnap pedig egy csokis kekszet a kávé mellé. A szájban izgalmasan szétrobbanó morzsák érzésével, New Yorkot idéző csokidarabok elolvadó ízével.
Este megnézek egy sorozatot, már iszonyú régen nem néztem egyet sem. Felhatalmazom magam, hogy kivételesen ne megszállottan munka hobbimnak szenteljem az estém egy kisebb részét, hanem egy kalandnak. Vajon találok-e egy olyan sorozatot, amelybe beleszeretek és magával ragad az unalmas hétköznapokból. Kiderül. A várakozás önmagában is egy megélni váró kaland.
Holnap ötleteket kezdek gyűjteni egy kora nyári kiránduláshoz. Mostanában kezdenek elcsábítani régmúltat idéző, úti célok, a manikűrözött kertjeikkel váró kastélyok. Szebbnél szebb szobáikkal, és rejtélyes élettörténeteikkel.
Azt hiszem kezd működni. A hétfő reggelem máris kezd jobb érzéssel feltölteni. Kis célok, kis változások. Lehet, hogy mégis működik? Sikerül másként gondolnom a hétfőre? Másként kezdeni a hetet? Képes a hétfő megajándékozni a napsütéssel, az élet pezsgő színeivel, még egy ilyen ködös, kimondhatatlanul sok szürke árnyalatival kezdődő hétfői napon? Kipróbálom. Vagy már meg is tettem?
Mixed feeling. Ez pont jó a hétfőre. Vegyes érzelmek. Talán más is így van vele. Kreatívitás egy kis szakmai ártalommal, egy angol tanár blogjában. Megbocsátható.
forrás: R. Virág (Virág Blogja)
Ha tetszett a bejegyzés, hasznosnak vagy elgondolkodtatónak tartottad, akkor légy szíves, oszd meg. Ezzel segíted alakítani ezt a blogot, hogy másoknak is hasznos tartalmakat tudjak létrehozni.
Köszönöm szépen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: